Behavazódtunk. Tévedés volt a tegnapi bejegyzésem: a Love in Snow inkább erre az időre való, legalábbis részben. Hó van, szerelem nincs, na de nem is ez a lényeg. A hóesést voltaképpen jobban szeretem a meleg szobából nézni, a kezemben egy bögre epres teával - a kinti sétát szívem szerint meghagynám az eszkimóknak. Nem olyan vicces dolog sportcipőben csúszkálni a jeges járdán, miközben az ujjaim az ujjatlan kesztyűmben jégcsappá fagynak. Igen, tudom, vegyek normális kesztyűt, na meg csizmát, és a probléma megoldódna, csakhogy ez valahogy túl egyszerű lenne.
Ma, életemben először, szusit készítettem. Igen, én (na meg Lia, Ádám és Anita-sensei). Egész finom lett :) Szóval az idei utolsó japánóra jól sikerült, és bár jövő szombaton hiányozni fog, de kijelenthetem: jövőre, Veled, ugyanitt. ^^
Afureru omoi wo anata ni todokemashou
Shiroi yuki ni komete...
Shizuka ni furu yuki wa dareka no ai no kotoba dakara
~~~
Remélem, azért nem fagytál meg nagyon! >.<
VálaszTörlésIgeeen, alig várom már! ^^ Én a mai napot kissé részletesebben írtam le. xD
Igazából nagyon megfagytam xD Nem ért el odáig a meleg amit küldtél x'D
VálaszTörlésA következő órára megtanuljuk az összes katakanát, ugye? :P
Bocsi. >.<
VálaszTörlésNaná, alap. :D