~~~

Írni a legjobb móka a világon. Még akkor is, amikor küszködve keresed a megfelelő szavakat, akkor is tudod, hogy pár mondattal új világokat teremthetsz. És én vissza akarok találni ahhoz az énemhez, amelyik egykor képes volt erre.

 

 

páratlan páros.

Tegnap végre - az utolsó pillanatban - megírtam a Rising Sun pályázatára a művemet. Igaz, csak egy rövid kis one-shotra futotta, de azért állítólag nem lett olyan rossz. Ha érdekel, katt a képre. :)

Ha tetszik, szavazzatok rám légyszi. *__*

(Ez volt a reklám helye.)

no more pain.

Pár napig ki voltam akadva a KAT-TUN körüli dolgok miatt. Utálom a módot, ahogyan az egészet elrendezték, de mostanra eljutottam a megkönnyebbülés érzetéig, amiért Jin végre relative szabad lett. Nem hiszem, hogy nem volt ez eldöntve már hónapokkal ezelőtt, mégis etették a jónépet a minden-rendben-mindenki-szeret-mindenkit-és-Jin-természetesen-nem-lép-ki-dumával. Szerettem volna hinni, hogy igaz - bár csak a magam nevében beszélhetek, de gondolom mindenki reménykedett -, de várható volt, hogy megtörténik. Jin a maga útját fogja járni, és nem számít, mennyire tetszik vagy nem tetszik a zene, amit játszik, amíg őt boldoggá teszi - márpedig ő érezhetően imádja, ha a saját zenéjét játszhatja -, addig én is boldog leszek. Őszintén remélem, hogy nem kerül a süllyesztőbe valami kicsinyes bosszúból, amiért nem hagyta, hogy irányítsák. Talán egyszer tényleg jön Európába is, és akkor akárhogyan is, de elmegyek megnézni a koncertjét.

A KAT-TUN pedig megy tovább. Ugyan Jin A-betűje eltűnik, de a név sem változik. A KA ezentúl Kame nevét fogja jelenteni. Szerintem ez prímán kifejezi a valódi helyzetet: Kamenashi Kazuya és a vokalisták. Igazából ez a helyzet remek lehetőséget adott volna arra, hogy kicsit kiegyenlítődjenek a szerepek, de ez nem fog megtörténni. Kame még többet fog vállalni, és a szemünk láttára fog belerokkanni a rengeteg munkába. Olyan szép lenne, ha egy illetékes ezt időben észrevenné, és tenne ellene valamit.

Ez az egész sokkélmény arra késztetett, hogy novella-formába öntsem a gondolataimat:

~ Kizuna ~

És akkor a nap híre:  *dobpergés*  FENT VAN A BANDAGE!!! Örök hálám annak, aki feltöltötte, hiszen már a gépemen figyel a film, és arra vár, hogy nyugiban megnézhessem. Egy szót sem fogok érteni belőle, hiszen nincsen még hozzá felirat, de kit érdekel, amikor Jint nézhetem és hallgathatom benne~ *-*

ez meg az.

Jó, hogy szünet van. Nem csinálok semmi érdemlegeset napok óta, csak olvasok (az Elfújta a szél-t ^^), doramákat nézek, koncertfelvételekre nyáladzok, néha japánozok kicsit, vagy sétálok egyet... Élvezem, hogy jó idő van. Hihetetlen, hogy másfél hete még szinte mínuszok voltak, most meg amerre nézek, mindenhol rügyeznek a fák, és a levegő tavasztól illatos. Szombaton megvolt a Mini Mini Hinamatsuri, de arról majd bővebben írok, ha meglesznek a képek ^^

Megtanultam darut hajtogatni ^^ Holnap veszek szépséges színes papírokat, és nekiállok az ezer daru projektnek :) Csak egy dolog van, amit mindennél jobban szeretnék... Nem lesz nehéz eldönteni, hogy mit kívánjak.

Találtam valamit Jinről, ami felkeltette az érdeklődésemet. "Nőideálja: Kicsit husi, de nőies alkatú lány, aki nem hivalkodó és nem játssza meg magát, legyenek szép ajkai és ne öltözködjön botrányosan." Mennyire férek én bele ebbe? xD

Mostanában rákattantam a Kanjanitól az Osaka Rainy Blues-ra.~ :3

Amúgy a múlt hét egyik legnagyobb öröme és meglepetése az volt, hogy kiderültek a Sziget első fellépői, és közöttük van a Muse is! Nagyon szeretem Mattéket, a 2007-es koncertjük hatalmas élmény volt, és a mostanit is alig várom! Ők és a 69eyes már most garantálják, hogy ott leszek :)

Végezetül: olvassatok Insomniát, van fent pár jó fic, közöttük már az enyém is ^^  *egó* Aki kitalálja, hogy melyik az enyém, kap egy virtuális puszit ^^

Insomnia - KATT

wonderland.

Végre, végre befejeztem az Insomnia ficcet. Megrögzötten utolsópillanatos emberke vagyok, és ilyenkor persze megy a kapkodás és az idegbaj, mert az utólag hozzáírt részek nem felelnek meg a kényes maximalizmusomnak. Nem ellentmondásos ez, hogy ragaszkodom a tökéletességhez az írásban, közben meg félvállról veszem az egészet? Nem szeretek határidőre írni. Ha egyszer van mondani - vagyis írni - valóm, akkor annak olyan tempóban kell kijönnie belőlem, ahogyan a múzsa diktálja. Na de ezzel már nincs mit tenni, legfeljebb majd a verseny után átírva publikálom csak.

Mindenesetre szóljatok, hogy legközelebb ne stresszeljem magam versenyekkel.

Megnéztük ma Liával az Alice-t, és imádtam *-* Csodálatos a képi világa, minden szereplő nagyon jól el van találva, és Johnny Depp egy isten! A kastélyokat már ki is néztük magunknak, ott fogunk majd lakni a japán bishikből álló háremünkkel ^^

Egyébként tudja valaki, mi a különbség a holló és az íróasztal között? ^^

nyappy~

Boldog vagyok. Hosszú, hosszú idő után végre visszatért a Múzsám; talán pont alkotószabadságon volt idáig, de most itt van, és homlokon csókolt újra. Nem nagy dolog, amit írtam, csupán egy kis szösszenet, de - miután azt hittem, soha többé nem leszek képes írni - végtelenül boldoggá tett.

Az úgy volt, hogy KAT-TUN koncertet néztem. Igen, megint. És jött Ueda, leült a zongorához, bennem pedig valami megmozdult. Amit mindig is annyira imádtam az írásban... Egy bevillanó mondat, egy pontosan odaillő szó, és egy hang a fejemben (maga a Múzsa talán?) , ami üvölti, hogy ezt le kell írni. Azután próbálgatni a szavakat, játszani a hangsúlyokkal, csiszolni a mondatokat, míg tökéletesnek nem érzem, míg minden betű a helyére nem kerül. Így hát megírtam ezt a kis szösszenetet. Címe ugyan még nincs - sosem voltam jó a címadásban, az ötleteket tárt karokkal fogadom -, de megmutatom Nektek, és remélem, tetszeni fog.

Megjegyzések: Ueda gondolatai a BtR koncertes szólója alatt. Korhatár az nincs, a jogok nem az enyémek, a JE minden hímje Johnny-papa tulajdonában áll. Ehhez tudnék csúnya dolgokat hozzáfűzni, de nem teszem.

Fekete és fehér.

Bátortalanul csendülnek fel a hangok. Ujjaim végigfutnak a billentyűkön: mintha Téged érintenélek. Lágy a dallam, gyengéd – mintha csak Te érintenél. Árnyékban a világ, lélegzetvisszafojtva figyel. Fényt hoztál a szívembe. Előtted nem volt semmi: sötét óceán mélyén léteztem. Simogatásod, mint pilleszárny érintette a lelkem. Most angyaltollak hullnak az égből. Úgy féltem régen! Mikor halott volt minden álmom; fénylő tükörcserepek csupán az éj sötétjében. Elvesztettem a szárnyaim, némán hulltam alá, féltem, fáztam, s Te velem lettél. Hát most hallgasd: Neked énekelek. Újra látom a tündéreket. Te küldted őket, ugye? Körülvesznek, táncot lejtenek, a Te neved írják az égre, Rólad mesélnek. Vigyázzák álmom, míg nem lehetsz velem. Ők festik a szivárványt, és langyos nyári esőt hoznak, s vezetik lépteim, Hozzád, mindig csak Hozzád. Hallod ezt a dalt? Erős lettem, bátor, hiszek már önmagamban, mert Te hiszel bennem. A testem magától mozdul a zenére, pont ahogyan Te ringatsz, mikor kimerít az élet; melletted megpihenhetek.

Egyszer régen szavak szálltak a szélben, hangok, dallamfoszlányok, egy új világ ígérete, színek, képek, emlékek és remények, és dallamok, megint dallamok. Szerenád volt talán, szonett vagy csupán prózában megírt, soha el nem mondott, de sokszor álmodott, valós-valótlan, élénk színekkel rajzolt tündérmese? Színes szappanbuborékok, cseresznyevirágok, pillekönnyű, lágy csókok az ajkamon. Tiéd voltam már, mikor még csillaggyermekként álmodozva nevedet súgtam a Végtelenbe, hívva, vágyva, Neked teremtve… Minden mosolyom a Tiéd: megküzdöttél érte, megküzdöttél értem, értünk.

Édes álmomból ébredek, a zene most véget ér.

Győztem, megint győztem. Ők nem tudják, de bennem Téged ünnepelnek.

Tündérhercegnőm, köszönöm.