~~~

"Sohase érd be az álmaidnál kevesebbel. 

Valahol, valamikor, valahogyan, úgyis megtalálod őket." 

~~~

flying elephants.

"In the beginning of time, the skies were filled with flying elephants. Too heavy for their wings, they sometimes crashed through the trees and frightened other animals.
All the flying grey elephants migrated to the source of the Ganges. They agreed to renounce their wings and settle on the earth. When they molted, millions of wings fell to the earth, the snow covered them, and the Himalayas were born.
The blue elephants landed in the see and their wings became fins. They are whales, the trunkless elephants of the oceans. Their cousins are the manatees, the trunkless elephants of the rivers.
The chameleon elephants kept their wings but agreed never again to land on the earth. When they go to sleep, the elephants always lie down in the same place in the sky with one eye open.
The stars you see at night are the unblinking eyes of sleeping elephants, who sleep with one eye open to best keep watch over us."

hóesés.

Mert amikor kint esik a hó, Tat-chant kell hallgatnom. Ez alapvető szükségletem.

rainbows.

Ma délután a szeszélyes április egyetlen röpke óra alatt felvonultatta minden arcát: amikor leszálltam a vonatról sötét viharfelhők tornyosultak az égen, és csöpögött az eső. Három perc alatt csinos kis felhőszakadás kerekedett a dologból, amit két perc múlva finom jégeső követett. Húsz perc múlva vidáman előbukkant a Nap a felhők közül, és olyan gyönyörű szivárványt festett az égre, hogy kedvem lett volna elindulni, hogy a lábánál megleljem a kincset.

Szeretem az áprilist.

~~~

"Egykor nyírfákon hintáztam és arról álmodom, bárcsak újra megtehetném...

Az élet ösvény nélküli erdő, ahol az arcodat nap égeti és leszakadt pókháló csiklandozza.

És az egyik szemed sír a gallyak karcolásától.

Elmennék a Földről egy időre, majd visszatérnék újrakezdeni...

Szeretnék felmászni a nyírfára, fel a fekete ágakon a hófehér Mennyország felé, míg a fa nem bírná tovább.
Ám lehajtaná koronáját és engem lerakna megint.

Jó lenne elmenni, majd visszajönni.

Van annál rosszabb is mint nyírfán hintázni."

(Robert Lee Frost)

yukiii~

Fehér a világ. Szempilláimon megülnek az apró pelyhek, és rajtuk keresztül mindent hószínben látok. Azután, mikor elolvadnak, jéghideg könnycseppként gördülnek végig arcomon. Minden csodaszép. A metrón a szürke emberek kíváncsian néznek: furcsállják mosolyom. Majdnem elkésem a vizsgáról, de minek is siet az, aki úgysem tud semmit. Más dolgok járnak a fejemben. Meztelen tenyerembe egy marék havat veszek: jéghideg realitás. Egy történet körvonalazódik bennem, s imádkozom, a Múzsa ne hagyjon el, míg papírra nem vetem.

Egyébként létezik olyan, hogy harisnya-és-térdzokni fétis? Ha igen, mostanában csúnyán megfertőzött. Olyan gyönyörűséget vettem ma *-* Fekete kis tollas masnik díszítik ^^

~~~

Elmélkedés a Karácsonyról

Szeretem a Karácsonyt.
Világéletemben rajongtam ezért az ünnepért, mindazért, amit jelent; és mindazért a megannyi apró hagyományért, millió picike csodáért, amit magában hordoz. A narancs és a fahéj, a fenyő és a sülő mézeskalács illatért, az ünnepi fények játékáért, a hópelyhek érintéséért az arcomon, a karácsonyi istentisztelet ünnepélyes és felemelő énekeiért, az ezerféle sütemény ízéért, a családi együttlétért. A mai napig számlálom a kivilágított fákat az ablakokban Karácsony első napján, hazafelé úton a nagymamáméktól...
Talán felnőve azt hisszük, a Karácsony varázslata csupán a gyermekkoré; pedig valójában a különbség annyi, hogy gyerekként készen kapjuk a csodákat, most viszont már meg kell dolgoznunk érte, hogy a Karácsonyt annak lássuk, ami: a Szeretet ünnepének. Mert hiába a sok áruházi műragyogás, a lényeg nem változik; és a csoda bennünk van.


Jó volt ez a nap. Szeretek loliták között lenni, szép ruhába öltözni, hernyóból pillangóvá változni.
Köszönöm mindenkinek az ajándékokat, így előre és látatlanban is, ugyanis példás lolita önfegyelmet tanúsítottam, és csupán egyetlen egy csomagocskába kukkantottam bele. Aztán gyorsan vissza is csuktam, és megkértem Apát, zárja el valahová Karácsonyig - elkerülendő a kísértést. Gyerekkoromban sem bírtam soha megállni, és szinte mindig megkerestem az ajándékaimat, ismertem Anya összes rejtekhelyét. Azóta ugyan felnőttem - bár erről lehetne vitatkozni -, és hiába fogom fel az eszemmel, hogy a meglepetés jó, ha az is marad, de ettől még nem lesz kisebb a késztetés, hogy minél hamarabb megtudjam, mit rejtenek a csomagocskák. Mondtam, hogy türelmetlen típus vagyok.

Szeretem a Karácsonyt.