2009. december 6., vasárnap

Elmélkedés a Karácsonyról

Szeretem a Karácsonyt.
Világéletemben rajongtam ezért az ünnepért, mindazért, amit jelent; és mindazért a megannyi apró hagyományért, millió picike csodáért, amit magában hordoz. A narancs és a fahéj, a fenyő és a sülő mézeskalács illatért, az ünnepi fények játékáért, a hópelyhek érintéséért az arcomon, a karácsonyi istentisztelet ünnepélyes és felemelő énekeiért, az ezerféle sütemény ízéért, a családi együttlétért. A mai napig számlálom a kivilágított fákat az ablakokban Karácsony első napján, hazafelé úton a nagymamáméktól...
Talán felnőve azt hisszük, a Karácsony varázslata csupán a gyermekkoré; pedig valójában a különbség annyi, hogy gyerekként készen kapjuk a csodákat, most viszont már meg kell dolgoznunk érte, hogy a Karácsonyt annak lássuk, ami: a Szeretet ünnepének. Mert hiába a sok áruházi műragyogás, a lényeg nem változik; és a csoda bennünk van.


Jó volt ez a nap. Szeretek loliták között lenni, szép ruhába öltözni, hernyóból pillangóvá változni.
Köszönöm mindenkinek az ajándékokat, így előre és látatlanban is, ugyanis példás lolita önfegyelmet tanúsítottam, és csupán egyetlen egy csomagocskába kukkantottam bele. Aztán gyorsan vissza is csuktam, és megkértem Apát, zárja el valahová Karácsonyig - elkerülendő a kísértést. Gyerekkoromban sem bírtam soha megállni, és szinte mindig megkerestem az ajándékaimat, ismertem Anya összes rejtekhelyét. Azóta ugyan felnőttem - bár erről lehetne vitatkozni -, és hiába fogom fel az eszemmel, hogy a meglepetés jó, ha az is marad, de ettől még nem lesz kisebb a késztetés, hogy minél hamarabb megtudjam, mit rejtenek a csomagocskák. Mondtam, hogy türelmetlen típus vagyok.




Szeretem a Karácsonyt.

4 megjegyzés:

  1. Én is nagyon szeretem a Karácsonyt! Ugyan itthon általában veszekedés van(nem tudom miért, az emberek olyan bolondok tudnak lenni :D),de mindez ellenére akkor is az egyik kedvenc ünnepem. :) Nem is beszélve a karácsonyi hangulatról,nagyon imádom azt az érzést! ^^

    Igen, türelmetlen típus vagy,de én így szeretlek! *-* Mondjuk kiskoromban én sem bírtam megállni,hogy ne keressem meg az ajándékokat,de erről már meséltem. xD Furcsa visszagondolni,hogy mennyit fejlődtem,mióta megszülettem..Néha akkora önfegyelemre vagyok képes, amiről korábban nem is hittem, hogy valaha meg tudom csinálni. *.*

    VálaszTörlés
  2. Egyébként ez fura, a meeten is amikor beszéltünk a karácsonyról, sokan mondták, hogy olyankor vannak otthon a legnagyobb veszekedések, de ez nálunk szerencsére sosem volt így ^^ Akármikor máskor meg tudjuk ölni egymást, de karácsonyra valahogy lenyugszunk xD

    VálaszTörlés
  3. Hát akkor nagy szerencséd van ám. :D Nem is tudom, mikor volt utoljára igazán békés karácsonyom. T^T De sajnos azt tudom, ki miatt törnek ki a veszekedések..mindegy, ez van. xP

    VálaszTörlés
  4. Nálunk nincsen veszekedés karácsonykor! :)
    Ezen kívül én 26 éves vagyok, és nem szégyellem elmondani, hogy a kék baris bögrémnél nincsen jobb a világon!! :D
    Valószínűleg 50 évesen sem tudok ajándékot bontatlanul hagyni magára 5 percre sem.

    VálaszTörlés