~~~

Itt ülök a gép előtt a vadonatúj, extrapuha, sárga köntösömben, a szemeim csukódnak le, mert az elmúlt éjjel összesen négy órát aludtam, köszönhetően a játéknak Shou-chanommal - de eszem ágában sincs emiatt panaszkodni - és a karácsonyon töprengek. Számomra nagyjából itt a vége, mivel holnap már popcornt és kólát fogok árulni azoknak a szánalmas embereknek, akiknek még karácsonykor sincsen jobb dolguk, mint moziba menni.
Tulajdonképpen egész jó volt. Volt sok ajándék, finom kaják, család és karácsonyfa, de most mégis furcsa ürességet érzek. Már megint az az elveszettség, mintha rossz helyen lennék, mintha máshol lenne dolgom... Boldog bejegyzést illene írnom, beszámolót az ünnepről, én meg itt filozofálok magamban teljesen értelmetlenül. Hát kell ez nekem? Köszönöm, inkább nem.

Ezt most csak magamnak, mert Jin nevetése mindig megmosolyogtat. Ez az ami most nekem kell.