placebo.

BASSZUS ÉN MOST ANNYIRA DE ANNYIRA BOLDOG VAGYOOOOK~~~

SZEPTEMBER 15-ÉN PLACEBO KONCERT LESZ BUDAPESTEN!!! IMÁDOM IMÁDOM IMÁDOM BRIAN MOLKO-T!!!

Úgy érzem, idén el vagyok kényeztetve... LM.C, Deathstars, Versailles, Muse, The 69 Eyes, Placebo, D'espairs Ray [L] ~ és még ki tudja, kik jöhetnek ^^

SZENTCUKOR, OLYAN BOLDOG VAGYOK MOST!

lolimeet ~ váci sütizés

Mindig fáziskésésben vagyok ezekkel az élménybeszámolókkal, és nem is tudok annyi mindent írni. A lényeg, hogy hajóztunk, sétáltunk, sütiztünk, óriási feltűnést keltettünk, sütött a nap (le is égtem kicsit), és Gigi sütis ékszerei gyönyörűek lettek *-*

A Viktoriánus Teaklub:

Nyüssz.

[Teszt] Ki lenne az ideális férjed a NewS-ból?

Tegoshi

Szenvedélyes és szikrázó házasságra vágysz? Tegoshi a tökéletes választás a számodra. Kedves és romantikus, csak bírd szusszal a tempóját~!


Háhh, Tegonyan lenne az ideális férjem... Hát jó, nem bánom ^^

Bár mióta megnéztem a 1 Litre of tearst (és el is sírtam közben kb. egy liter könnyet), kicsit szerelmes vagyok Ryóba *-*

csak mert Jin.

Nem baj, ha hazudtál, és nem baj, ha sírsz
az az idő, az a hely, sosem fog eltűnni – ez a kötelék...

rainbows.

Ma délután a szeszélyes április egyetlen röpke óra alatt felvonultatta minden arcát: amikor leszálltam a vonatról sötét viharfelhők tornyosultak az égen, és csöpögött az eső. Három perc alatt csinos kis felhőszakadás kerekedett a dologból, amit két perc múlva finom jégeső követett. Húsz perc múlva vidáman előbukkant a Nap a felhők közül, és olyan gyönyörű szivárványt festett az égre, hogy kedvem lett volna elindulni, hogy a lábánál megleljem a kincset.

Szeretem az áprilist.

it's a wonderful wonder world

Olyan extázisban vagyok az LM.C koncert óta, hogy csak most jutottam el odáig, hogy írni tudjak róla.

Nem indult jól a nap. Reggel olyan görcsökkel ébredtem, hogy komolyan megfordult a fejemben, hogy itthon maradok a fenébe. Két fájdalomcsillapítóval indítottam, persze nulla hatással, úgyhogy egész délelőtt szenvedtem >.< Liával délre értünk kb. a Dieselhez, ahol már volt egy szép kis sor. Szerencsére fent a bejáratnál volt Yakaii meg Yona úgyhogy felmentünk hozzájuk, és így egész jó esélyeink nyíltak volna az első sorra. Ha kibírunk ott egy fél napot. Hát nem bírtuk. Yakaii rosszul volt, én is rosszul voltam, úgyhogy kettőkor úgy döntöttünk, hagyjuk a fenébe, és keresünk valami nyugis helyet, kapunyitásra meg visszajövünk. Ez amúgy történelmi pillanat volt számomra, mert nem emlékszem, hogy lettem volna olyan koncerten, ahol nem álltam volna hosszú órákat sorban az első sorért. (Persze a rekord az esseni TH koncert volt, ahol 17(!) órát álltunk sorban a novemberi fagyban xD) Hatan szépen felkerekedtünk, és meglátogattuk a legközelebbi Mekit. Közben megérkezett Mitsu is, úgyhogy a következő négy órát ott ökörködtük végig. Hajtogattunk kishajókat, meg darukat, és egész jól elvoltunk, amint azt a mellékelt ábra is mutatja xD

Hat körül visszasétáltunk, és konstatáltuk, hogy szép kis tömeg gyűlt össze. Végül aztán úgy döntöttünk, hogy teljesen mindegy, hogy a legvégén állunk-e a sornak, vagy húsz emberrel előbbre, szóval még egy jó félórát eltöltöttünk a játszótéren, ahol is kiélhettük gyermeki énünket xD

Lassacskán visszaálltunk a sorba, és hogy ne fagyjunk meg a feltámadó szélben, Mitsuval különböző JE fiúbandák számait adtuk elő xD Hétkor volt a kapunyitás, kb. háromnegyed nyolcra sikerült bearaszolgatni az épületbe, kellemetes kis táskanézegetések után. A biztonságiőr néni megkérdezte, hogy van-e nálam fényképezőgép, mondtam, hogy nincs. "Biztos?" "Biztos" - ártatlan pillantások tömkelege. A fényképező a pólómba rejtve a melleim között pihent. Betettük a ruhatárba a kabátokat, aztán megrohamoztuk a merchandise-pultot, és vettünk egy cd-t - amiben egy dvd is volt ^^ -; egész barátságos ára volt. Más körülmények között valószínűleg úgysem vettem volna meg, főleg, hogy amúgy dupla ennyibe kerül itt Magyarországon egy Japánból származó cd. Aztán szép kényelmesen besétáltunk a terembe. A "küzdőtér" már szépen fullon volt, nem is próbálkoztunk ott, inkább beálltunk az emelvényen a második sorba. Kis csapatunk itt kettészakadt, én Mitsuval és Sayuichivel Aijival szemben foglaltam helyet, Liáék maradtak középen. Hogy ne legyen olyan unalmas a várakozás, a kivetítőkön LM.C klipeket nyomattak, mi meg Mitsuval még két perccel a kezdés előtt is lazán D-Motiont hallgattunk xD Aztán szépen lassan bevonult a zenekar, és kezdetét vette az őrület. Az első szám után Maya benyögött egy "sziasztok"-ot, amivel abban a pillanatban kilóra megvette a közönséget. Sajnos tracklistet nem tudok szolgáltatni, igazából az, hogy milyen sorrendben játszották a számokat, totál kiesett, a lényeg, hogy főleg az új album számait adták elő, néhány régi kedvenccel kiegészítve. Maya végig pörgött, nagyon sokat beszélt a közönséghez, magyarul is próbálkozott, egy lapról olvasott fel néhány dolgokat, aztán a papírt odatolta Aiji elé, és felolvastatott vele valami olyasmit, hogy "örülünk hogy ittvagytok". Még a szeretleket is mondta *-* Vizet osztott az első sorokban állóknak, és elvette az ajándékokat, nem úgy, mint... Látszott, hogy örül nekik ^^ Egy csöppnyi fanservice sem maradhatott ki, megitatta vízzel Aijit. A közönség énekelt, és Denkiman-nel még táncolt is az Edo Funk alatt xD Az encore alatt közönségszavazat alapján előadták a Boys & Girls-t.

Maya: Girls!

Lányok: Yeaaaaaahhh!

Maya: My girls!

Lányok: Yeeeeeeeeeeeeeeeaaaaaah!

Maya: My bo... oh, no xD

A végén a Rock the LM.C-vel zártak, ami méltó befejezése volt a shownak. Aiji dobált pengetőket, Maya nyalókákat, én meg küldtem puszit a kawaii szintissrácnak, Junnak, ő meg észrevette és ő is küldött nekem ^^

Az egyetlen szívfájdalmam, hogy csak egy keveset maradtunk az afterpartyn, aztán mentünk haza, viszont kiderült, hogy Aiji és Jun kijöttek autogramot osztani, és Yakaii kapott is.. Én meg próbálok nem sírvafakadni, ha erre gondolok xD Úgyis az a lényeg, hogy a koncert isteni volt, és ez az élmény éppúgy meg fog maradni, mintha lenne egy aláírt papírdarabom.

Végezetül pár teljesen illegálisan készült kép (csajok ha kellenek az egésznapos ökörködéseinkről készült képek, meg a koncertesek, elküldöm msn-en vagy emailben ^^):

~~~~~~ ROCK THE LM.C! ~~~~~~

Ja igen, tudom, mit akartam még! Aiji hihetetlenül édesen írt rólunk a blogjában *-* Be is másolom ide a myspace-es verziót (először japánul találtam meg, és mit szenvedtem vele, mire nagyjából kihámoztam, hogy mit akart... xD)

"I had the craziest night ever with full of Hungarian fans☆

The fact that the sound from monitors was almost lost among everyone’s deafening cheers, I totally felt how much fans in Hungary had been waiting for the day.

Every shows we’ve done in this Euro tour became really great ones, but the live in Hungary became one of the unforgettable show I’ve ever had in my life…I’m not exaggerating☆

Everyone in Hungary, see you again for sure, okay?!

- Aiji."

~~~

Először is nagyon boldog szülinapot Yamapi! Kérlek, legyél igazán boldog, ne tűnjön néha ennyire halottnak a tekinteted... Ez fáj azoknak, akik szeretnek.

たんじょうびおめでとう!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Holnap erüemsííí!!! Tegye fel a kezét, aki annyira várja már, mint én :P Senki? Akkor én nyertem xD

HOLNAP TALÁLKOZUNK!

~~~

Nem nagyon van kedvem írni, álmos vagyok és idegbeteg egy kicsit xD Hazafelé a vonaton egy fülkében utaztam vagy tizenöt visongató, üvöltöző, röhögcsélő, folyamatosan mászkáló tizenkétévessel, akiknek a borzalmasan magas frekvencián sikongó hangja még a vonat zakatolásán és a fülemben üvöltő zenén is áthatolt. Úgyhogy a másfél órás út végére az idegeim lerongyolódtak kicsit, és úgy éreztem, hogy sikítófrászt kapok attól, ha még egy emberi lény a húszméteres körzetembe kerül. Antiszoc vagyok, tudom, de legalább nem diszkriminálok: mindenkit egyformán utálok ^^ Gyerekem meg soha a büdös életben nem lesz, még Jinnek is nagyon-nagyon-nagyon szépen kellene néznie rám ahhoz, hogy megfontoljam egyáltalán, szülök-e neki maximum egy(!) kölköt.

A beadandókban megint nyakig ülök, és minden határidővel el vagyok csúszva, ráadásul lövésem sincs, mikor érem utol magam. Az írógörcs rámtört ugyan, de csakis fanfiction-öket akar íratni velem. Ötletekkel tele a padlás, csak energiám nincsen megvalósítani őket.

Láttátok a Tatta hitotsu no koi-t? Nézzétek meg. Komolyan, Kame még egyetlen doramájában sem volt ennyire pasi, és ennyire aranyos. A történet borzasztóan sablonos ugyan, de ez nem akadályozott meg abban, hogy majd' minden epizódon elsírjam magam. Úgy vagyok vele, hogy mindig az a kedvenc doramám, amit legutoljára láttam, de azt hiszem, hogy a Tatta és a Yukan Club tartós lesz.

Tartoznék még a Hinamatsuri-s beszámolóval, de azt hiszem, hogy ezt most kihagyom, és csak egy képet teszek be róla. Úgyis szinte minden jelenlévő írt róla a blogjában, akit érdekel, máshol elolvashatja x)

Meg még egy kép húsvétról, aztán ennyi mára.

Kon~