~~~

Nem nagyon van kedvem írni, álmos vagyok és idegbeteg egy kicsit xD Hazafelé a vonaton egy fülkében utaztam vagy tizenöt visongató, üvöltöző, röhögcsélő, folyamatosan mászkáló tizenkétévessel, akiknek a borzalmasan magas frekvencián sikongó hangja még a vonat zakatolásán és a fülemben üvöltő zenén is áthatolt. Úgyhogy a másfél órás út végére az idegeim lerongyolódtak kicsit, és úgy éreztem, hogy sikítófrászt kapok attól, ha még egy emberi lény a húszméteres körzetembe kerül. Antiszoc vagyok, tudom, de legalább nem diszkriminálok: mindenkit egyformán utálok ^^ Gyerekem meg soha a büdös életben nem lesz, még Jinnek is nagyon-nagyon-nagyon szépen kellene néznie rám ahhoz, hogy megfontoljam egyáltalán, szülök-e neki maximum egy(!) kölköt.

A beadandókban megint nyakig ülök, és minden határidővel el vagyok csúszva, ráadásul lövésem sincs, mikor érem utol magam. Az írógörcs rámtört ugyan, de csakis fanfiction-öket akar íratni velem. Ötletekkel tele a padlás, csak energiám nincsen megvalósítani őket.

Láttátok a Tatta hitotsu no koi-t? Nézzétek meg. Komolyan, Kame még egyetlen doramájában sem volt ennyire pasi, és ennyire aranyos. A történet borzasztóan sablonos ugyan, de ez nem akadályozott meg abban, hogy majd' minden epizódon elsírjam magam. Úgy vagyok vele, hogy mindig az a kedvenc doramám, amit legutoljára láttam, de azt hiszem, hogy a Tatta és a Yukan Club tartós lesz.

Tartoznék még a Hinamatsuri-s beszámolóval, de azt hiszem, hogy ezt most kihagyom, és csak egy képet teszek be róla. Úgyis szinte minden jelenlévő írt róla a blogjában, akit érdekel, máshol elolvashatja x)

Meg még egy kép húsvétról, aztán ennyi mára.

Kon~