"Egykor nyírfákon hintáztam és arról álmodom, bárcsak újra megtehetném...
Az élet ösvény nélküli erdő, ahol az arcodat nap égeti és leszakadt pókháló csiklandozza.
És az egyik szemed sír a gallyak karcolásától.
Elmennék a Földről egy időre, majd visszatérnék újrakezdeni...
Szeretnék felmászni a nyírfára, fel a fekete ágakon a hófehér Mennyország felé, míg a fa nem bírná tovább.
Ám lehajtaná koronáját és engem lerakna megint.
Ám lehajtaná koronáját és engem lerakna megint.
Jó lenne elmenni, majd visszajönni.
Van annál rosszabb is mint nyírfán hintázni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése