2010. március 18., csütörtök

velem van a baj?

Egyik munkatársamnak a moziból ma volt a szülinapja. Kedvelem a lányt, és amikor elhívott a bulijára, szívesen mondtam igent. Nagyon régen nem voltam már buliban, leszámítva a japán zenei rendezvényeket, úgyhogy vártam a mai estét. Eleinte minden jó is volt, mondjuk nem ismertem sok embert, csak a mozisokat, de velük legalább tudtam beszélgetni. Viszont egy idő után már azon kaptam magam, hogy ülök, és nézek ki a fejemből. A többiek körülöttem iszogattak, nevetgéltek, beszélgettek, én meg egyszer csak borzasztóan kívülállónak kezdtem érezni magam. Régebben rengeteget buliztam, egészen 16 éves koromtól kezdve, amikor is először sikerült kikönyörögni, hogy elengedjenek diszkóba. Apa ugyan fél egyre értem jött, de akkor is nagyon büszke voltam arra, hogy én bulizni voltam. Aztán rendszeressé vált, hogy szinte minden pénteken elmegyünk valahova - rendszerint olyan helyekre, ahol nem kellett belépőt fizetni, és kiskorúakat is kiszolgálnak alkohollal. Volt néhány vad bulim, sőt, mondhatnám, hogy több bulin voltam részeg, mint amennyin nem. Mégis, akkoriban ez jó volt, erre volt szükségem. A társaság, akikkel jártam időközben többször cserélődött, és aztán egyszercsak kezdtek elmaradni a bulik. Most már lassan meg sem tudnám mondani, mikor volt utoljára, hogy elmentem, berúgtam és jól éreztem magam. (Azért nem kell azt a következtetést levonni, hogy alkoholista voltam xD) Egyszerűen ma már nincsen igényem rá. Néztem a társaságot, akiknek a fele már 11-kor nem volt józan, és rá kellett jönnöm, hogy kinőttem ezt. És arra is rájöttem, hogy azért érzem magam kívülállónak, mert nincsen számukra mondanivalóm. Borzasztóan felszínesnek érzem őket - pedig a saját korosztályom, a saját generációm -, és úgy veszem észre, hogy nem törődnek az égvilágon semmivel. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én, a japánmániás zenefüggő lolita jobb vagyok náluk, hogy felettük állok, de igenis úgy érzem, hogy nekem vannak távlataim. Lehet, hogy nem ebben a világban élek, lehet, hogy álmodozó vagyok, de hosszú távon én járok jobban.

2 megjegyzés: