~~~

Néha úgy érzem, mintha hullámvasúton ülnék. A tavasz közeledte boldoggá tesz, olyan jó érezni a friss szelet az arcomon, vagy arra ébredni, hogy süt a nap, vagy éppen - mint ma is - beszívni az eső illatát. Aztán a következő percben olyan reménytelennek érzek mindent, hiába nincs rá okom, mégis olyan nehéz a szívem. Maga alá temet a sok dolog, amit meg kellene tennem, és nincsen hozzá erőm. Igen, ez az, teljesen erőtlen vagyok, valahogy olyan fáradt... A fizikai fáradékonyságomat a vérszegénység okozza, ez egy dolog. De belül miért vagyok ilyen gyenge? Nem tudok harcolni az álmaimért. Ez az, ami igazán fáj.

"Everyone try to live even it's not easy. We just have to be strong and go for it."

Kyohei - vagyis Kame - mondja ezt a Yamanade hetedik részében. Nekem viszont ez most nem megy. Nande?