2010. július 25., vasárnap

no more pain.

Pár napig ki voltam akadva a KAT-TUN körüli dolgok miatt. Utálom a módot, ahogyan az egészet elrendezték, de mostanra eljutottam a megkönnyebbülés érzetéig, amiért Jin végre relative szabad lett. Nem hiszem, hogy nem volt ez eldöntve már hónapokkal ezelőtt, mégis etették a jónépet a minden-rendben-mindenki-szeret-mindenkit-és-Jin-természetesen-nem-lép-ki-dumával. Szerettem volna hinni, hogy igaz - bár csak a magam nevében beszélhetek, de gondolom mindenki reménykedett -, de várható volt, hogy megtörténik. Jin a maga útját fogja járni, és nem számít, mennyire tetszik vagy nem tetszik a zene, amit játszik, amíg őt boldoggá teszi - márpedig ő érezhetően imádja, ha a saját zenéjét játszhatja -, addig én is boldog leszek. Őszintén remélem, hogy nem kerül a süllyesztőbe valami kicsinyes bosszúból, amiért nem hagyta, hogy irányítsák. Talán egyszer tényleg jön Európába is, és akkor akárhogyan is, de elmegyek megnézni a koncertjét.
A KAT-TUN pedig megy tovább. Ugyan Jin A-betűje eltűnik, de a név sem változik. A KA ezentúl Kame nevét fogja jelenteni. Szerintem ez prímán kifejezi a valódi helyzetet: Kamenashi Kazuya és a vokalisták. Igazából ez a helyzet remek lehetőséget adott volna arra, hogy kicsit kiegyenlítődjenek a szerepek, de ez nem fog megtörténni. Kame még többet fog vállalni, és a szemünk láttára fog belerokkanni a rengeteg munkába. Olyan szép lenne, ha egy illetékes ezt időben észrevenné, és tenne ellene valamit.

Ez az egész sokkélmény arra késztetett, hogy novella-formába öntsem a gondolataimat:



És akkor a nap híre:  *dobpergés*  FENT VAN A BANDAGE!!! Örök hálám annak, aki feltöltötte, hiszen már a gépemen figyel a film, és arra vár, hogy nyugiban megnézhessem. Egy szót sem fogok érteni belőle, hiszen nincsen még hozzá felirat, de kit érdekel, amikor Jint nézhetem és hallgathatom benne~ *-*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése