1. Drága. Ezen nincsen mit szépíteni, igaz, hogy a márkát és nevet mindenhol meg kell fizetni, és ezért cserébe valóban jó minőséget kapunk, de még ha megtehetném, sem biztos, hogy jól érezném magamat, ha mondjuk a rajtam levő koordináció ára hatszámjegyű összegre rúgna.
2. Itaság és cosplay-lolik. Egyszerűen megőrülök attól, ha valaki felvesz egy műanyagcsipkével díszített "lolita" ruhát, neccharisnyával, alsószoknya nélkül, és ha megkérdezik tőle, hogy milyen stílust képvisel, szemrebbenés nélkül kijön a száján, hogy ő bizony lolita. Sznobság vagy nem, de nekem ez a halálom.
3. Vasalás. Nem tudom, ki van abban a szerencsés helyzetben, hogy az anyukája vasalja a ruháit, én sajnos már nem, úgyhogy a hajam tépem minden egyes alkalommal, amikor egy sokfodros-masnis-csipkés-húzott ruhát ki kell vasalnom.
4. Női társaság, és az ezzel járó irigykedés, intrika és kibeszélés.
5. Usakumya. Sajnálom, ha megbántom az Usakumya-pártiak érzelmeit, de én egyenesen borzalmasnak tartom, őket. Gomen.
6. Kényelmetlen cipők. Lehet, hogy csak nekem nem volt eddig szerencsém, meg amúgy sem nagyon bírom a magassarkú cipőket, de nekem még az RHS-en kívül nem sikerült olyan lolita cipőt találni, ami hosszú távon kényelmes lett volna.
7. Sznobizmus. Igen, miután előadtam, hogy mennyire nem bírom az itát és a cosplay-lolitát, meg kell mondanom, hogy a burando-mániás sznobokat sem bírom. Offbrand, handmade vagy éppen Bodyline ruha is lehet nagyon csinos, és jól koordinálva lehet hogy jobban áll valakinek, mint egy ötször annyiba kerülő burando darab.
8. Piros-rózsaszín kombinációja egy ruhán. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogyan lehet összepárosítani ezt a két színt.
9. Távolság. Nagyon sokat kell várni egy ruhára, ráadásul drága is a szállítás.
10. Rosszindulatú megjegyzések. Igaz, az esetek 95 százalékában nem foglalkozom azzal, hogy mit mondanak, de igenis vannak napok, amikor zavarni tudnak.
~~~
