Nem tudok jó koncertbeszámolókat írni. Egyszerűen képtelen vagyok úgy visszaadni az élményt, hogy más számára is élvezhető legyen a leírás. De valamit mégis fel akartam jegyezni, ha másnak nem is, magamnak erről a tökéletes koncertről.
Először is, abban sem voltam biztos, hogy akarok-e menni. Fárasztó hetem volt, rosszkedvű is voltam, csütörtökön délben még vacilláltam, hogy menjek-e egyáltalán. Végül aztán pár videóval sikerült felspannolnom magam annyira, hogy elinduljak. Nem siettem el a dolgot: hatkor volt kapunyitás, és én fél hatra kényelmesen oda is értem. Végignéztem a sort, beszéltem pár ismerőssel, aztán vártam Esztiéket, akiknek negyed hét körül sikerült is odaérniük. Szépen nyugodtan végigálltuk a sort a bejutásig, aztán becéloztuk a mosdót meg a merch-pultot, ahol szert tettem egy photobookra, viszont a cuki eladósrác telefonszámára nem. Aztán letelepedtünk a földre a tömeg mögé, és a JE-fiúkról való diskurálással és a hangkeverő-pultban tanyázó édes staffos srác zavarba hozásával ütöttük el az időt. Végül aztán negyed kilenckor (kaptam is egy csúnya pillantást, mert előzőleg kijelentettem, hogy szerintem pontosak lesznek) megjelent az első gitáros a színpadon. Meg nem mondom, milyen sorrendben jöttek fel, az biztos, hogy Gackt és Jon voltak az utolsó felbukkanók. Namármost Jon. Őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy miért van ott. Jó hangja van, ez tény, jól néz ki, ez is tény. És remekül alájátszik Gacktnak. Ment is a fanservice ezerrel. Komolyan szimpatikus volt a gyerek, de még mindig nem értem, hogy mi szükség van rá.
Őszintén szólva fogalmam sincsen a setlistről, volt egy csomó szám, aminek a címét meg nem tudtam volna mondani.
Talán csak az első három számot tolták ruhában végig, aztán Gackt és Jon letépték magukról a felsőiket, csak úgy repültek össze-vissza a gombok. Innentől aztán masszív nyálcsorgatás következett be a nőnemű közönség számára, főleg amikor a két énekes egymást és/vagy magát simogatta. Esztiék esküsznek rá, hogy Gacktnak állt a zászló xD Amikor megszólaltak a Vanilla első hangjai, azt hittem, rosszul hallok. Úgy éreztem, hogy a legszebb álmom válik valóra... Még a japán-mániámnak nagyon a kezdeti időszakában ismerkedtem meg ezzel a számmal, és a bakancslistámon előkelő helyen szerepelt, hogy láthassam egyszer élőben. Istenem, egyszerűen tökéletes volt! Mint ahogy az összes többi szám is. A Jesus alatt dobott felénk Gackt egy vizesüveget, és a mellettem álló csajjal egyszerre kaptuk el, de ő jobb pozícióban fogta, ezért némi huzavona után kitépte a kezemből. =/ Akkor nem is igazán zavart, teljes extázisban voltam a zene miatt, csak utólag éreztem, hogy pofán kellett volna vágnom.
Ja és befanoltam Chachamarura, annyira édes volt, imádtam a haját is, nagyon jól nézett ki :D Ja, és most tudtam meg, hogy 51 éves. Kicsit leesett az állam. xD
Volt töménytelen sikongatás, spontán Y-F-C kántálás, a végén nagyon sokáig ünnepeltették magukat, és úgy láttam, meg is hatódtak kicsit. Gackt szegény a végére teljesen kifáradt, alig állt a lábán, de mosolygott sokat, és megígérte, hogy visszajönnek. És ő megtartja az ígéreteit.
Close your eyes, feel your soul, all your love, show your heart~
Sokan nem szeretik Gacktot, furcsának tartják, egoistának, vagy éppen kinevetik a különc attitűdjei miatt. Én borzasztóan tisztelem őt. Tisztelem mint embert, és tisztelem mint művészt, aki annyit tett le az asztalra, amire nagyon, nagyon kevesek képesek. És ez az ember eljött ide, hozzánk, tartott egy csodálatos koncertet, és én ott lehettem, vele egy légtérben, pár méterre tőle, és átélhettem mindazt, amit adni tudott.
KÖSZÖNÖM!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése