real life.

Úgy vélem, ideje némi életjelet adni magamról, hiszen már egy hónapja nem írtam semmit. Tehát örömmel közölhetem mindenkivel, hogy élek és lélegzem még egyelőre. Bár két napja megint fáj a torkom, és mára lázam is lett, de jól leszek. Hogy mivel töltöttem az elmúlt hónapot? Nos, nagyrészt semmivel. Buktam mindkét vizsgám, és hozzá sem szagoltam a szakdolgozathoz. Be kell vallanom, kicsit elhagytam magam. Kifáraszt az érzelmi hullámvasút, amin ülök pár hete, és egyszerűen nincsen erőm semmihez, azon kívül, hogy üljek a gép előtt és doramákat bámuljak vagy zenét hallgassak. És sírjak, igen. Szégyellem is magam, de az utóbbi időben igazi crybaby lett belőlem. Nem, nem vagyok depressziós, alapvetően még mindig imádom az életet, és azt sem mondhatom, hogy nem történtek jó dolgok is. Volt pár remek pillanat, amiket nagyrészt a barátaimnak köszönhetek. Azoknak, akik mellettem állnak akkor is, amikor szomorú vagyok, hallgatják a nyafogásomat, vagy átölelnek, ha sírok. (Megjegyzem, nem szokásom mások előtt sírni, csak egyszeri alkalom volt.) Szóval nem kell aggódni miattam, jól leszek. Elkezdődik a suli is a jövő héten, és szakmai gyakorlaton is leszek egy újságnál. Végülis mindig is erre vágytam. :) Nem tesz jót nekem, ha nincsen semmi dolgom, hiába vagyok alapvetően lusta, de ha csinálnom kell valamit, akkor feltöltődök energiával. A semmittevés fáraszt.

Valamelyik nap, amikor nagyon neki voltam keseredve, azon gondolkoztam, hogy abban a pillanatban válsz igazi vesztessé, amikor elfogadod a vereség tényét, függetlenül attól, hogy bekövetkezett-e egyáltalán. És én nem akarok veszíteni.

Na de evezzünk vidámabb vizekre! Gigi írta, hogy 12-én végre postázzák Clobbáról a cuccokat, úgyhogy nemsokára boldog tulajdonosa leszek egy rózsaszín Tea Party cipőnek. *___* Ezen kívül már elő van rendelve Jin első single-je, ami március 2-án jelenik meg, úgyhogy duplán boldog vagyok. <3 Az Eternalt tegnap óta játsszák a japán rádiók, és amióta sikerült letölteni a számot, már szinte rongyossá hallgattam. Annyira gyönyörű az egész, egy egyszerű zongora kíséretében a legtisztább, leggyönyörűbb hang énekel, és engem kiráz a hideg  valahányszor hallom. És annyira büszke vagyok rá! Mert elérte, hogy szabad lehessen, hogy az lehessen, aki. És ha már az idoloknál tartunk, mostanában Yamapi van terítéken nálam. Az ő szólólemezét is ezerszer meghallgattam, és pár nap alatt végignéztem a Code Blue mindkét évadját. Plusz a Shounen wa Tori ni Natta című filmjét is, amiben még csak 16 éves, de már akkor is látszik, milyen tehetséges. A Code Blue-ban pedig Aizawa-senseiként... Fuh, hát annyit mondhatok, nagyon jól áll neki a szerep. ^^
Jaj és persze volt Negative meg - OZ - koncert, mindkettő szuper volt, beleszerettem Naoba az OZ-ból, mindenki cuki volt, Negative-nál meg alap, hogy mindenki imádnivaló volt. :) Ja, és kaptam Anttitól egy pengetőt, egyenesen a kezembe nyomta. :D

Mára ennyi, aztán majd ezentúl megpróbálok gyakrabban írni. :)