i am.sterdam

Tadaima~

Voltatok már Amszterdamban? Ha nem, akkor menjetek, mert szuper város! Csak ha tehetitek, ne busszal vagy kocsival menjetek, mert kib*szott messze van. Akkor meg pláne messze van, ha mögötted négy vadparaszt ül, és folyamatosan a zsidózást, niggerezést, köcsögözést és cigányozást kell hallgatnod. És amikor már hárman elkussoltak, a negyedik hajnali háromkor még rázendít a Videoton-indulóra, csak úgy magában. Ja, és ha sorozatban három filmet kell megnézned a futball-huligánokról, ahogyan sz*rrá verik egymást, akkor meg aztán azt kívánod, bárcsak el se indultál volna.

Igazi felüdülés volt, amikor este hétre megérkeztünk Nürnbergbe, és három gyönyörű órácskára megszabadultunk a társaságtól. Nürnberg is szép város, bár nem túl nagy, a belvárost legalább háromszor bejártuk oda-vissza a három óra alatt.

Hajnalban értünk át Hollandiába, kb. reggel nyolcra Amszterdamban voltunk. A busz kitett minket valahol a városban, mi meg nekiindultunk. Még nem volt nyitva semmi, úgyhogy csak nézelődtünk, sétáltunk, próbáltunk rájönni, hogy hogyan jutunk majd el a stadionba. Vettünk egy 24 órás jegyet, ami minden tömegközlekedési eszközre érvényes, aztán csak a hecc kedvéért metrózgattunk meg villamosozgattunk kicsit. Dél körül azt vettük észre, hogy lassan a fél város narancssárgába öltözött, úgyhogy mi is nekiindultunk a stadionba. Jól kint van a város szélén, még metróval is legalább húsz perc volt odaérni. Na ott aztán tényleg mindenki narancssárga cuccban volt! Hihetetlen, hogy az egészen pici gyerekektől kezdve a nagymamákig mindenki kint van a meccsen, beöltözik a nemzeti színekbe, és együtt élvezi a focit. És senki nem balhézik. Végigvonultunk vagy tízezer holland között a magyar sálakkal meg mezekkel, és senki nem nézett ránk még csak csúnyán se. A stadion hihetetlen volt! Tele volt szinte az egész, és amikor megindult a meccs alatt a hullámzás...! Oké, magát a meccset azt hagyjuk, egyszerűen szégyen volt, amit produkáltunk xD Pedig mi szurkoltunk rendesen, tényleg!

A meccs után otthagytuk a többieket, és csak az öcsémmel meg az unokatesómmal mászkáltunk a városban. Mondjuk múzeumokat meg ilyesmiket nem néztünk se délelőtt (sajnos a társaságban nem sok ember akadt, akik előnyben részesítették volna a kultúrát a legalizált könnyűdrogokkal szemben...), se délután. Inkább csak boltokba mászkáltunk, meg nézelődtünk mindenfelé. Egyetlen olyan dolog van Amszterdamban, amit semmiképpen nem szerettem volna kihagyni, az pedig Anna Frank Háza volt. Amióta csak olvastam a naplóját, szerettem volna megnézni azt a helyet, ahol évekig bújkált a családjával. Eléggé megdöbbentő volt látni a múzeumot, de nagyon boldog vagyok, hogy megnézhettem. 

Este 11-kor találkozunk a többiekkel, a kisbusz bejött értünk a Dam térre, és elindultunk hazafelé. Szerencsére a hazafelé utat sokkal hamarabb lezavartuk, és még aludni is tudtunk valamennyit, de a nyakam meg a derekam azóta is fáj, szóval soha többé ilyen messzire busszal!