Kiskoromban mindig azzal indult a nap, hogy apa befaragta a fát a tartóba, és beállította a szobába, miközben én anyának segítettem az előkészületekkel. Aztán anyával (és később a tesómmal) együtt elmentünk a templomba, ahol találkoztunk keresztanyámékkal és a nagyszüleimmel. Ezalatt apa feldíszítette a fát, megterítette az asztalt, és mindent elrendezett. Aztán az egész család megérkezett hozzánk, és a felnőttek gyorsan a fa alá tették az összes ajándékot, mialatt a gyerekek még a másik szobában várakoztak. Halk karácsonyi zene és csengőszó jelezte, hogy bemehetünk, és ott találtuk a gyönyörűen feldíszített fát, alatta a rengeteg ajándékkal. Először mindenki megkereste és összegyűjtötte az összes ajándékát, és csak utána álltunk neki kibontani a csomagokat. Mindig imádtam az érzést, hogy körbe vagyok véve egy csomó kibontásra váró csomaggal :) Miután mindenki kiörömködte magát, és megmutogatta egymásnak az ajándékait, nekiálltunk a vacsinak. Utána még sokáig beszélgettünk, játszottunk, énekeltünk. Másnap pedig délelőtt mentünk a templomba, utána pedig ebéd a mamáméknál. Karácsony második napján régen a másik mamámnál ebédeltünk, ahol mindig várt még valami apró ajándék :)
A szokások nagyrészt azóta sem változtak, csak mióta a szüleim elváltak, és apának van barátnője, ő már nem a családdal tölti a Szentestét, hanem még templom előtt töltünk vele tesómmal egy kis időt, és karácsony másnapján ebédelünk vele (és a barátnőjével, meg annak a gyerekeivel...)
~~~
